Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság A ruthéneket a katholikusokkal unióba akarja szorítani, ami az akkori felvidéki oroszokat keserítí el, — a cenzúrával elnyomja a lassan éledezni kezdő szellemi életet és az iskolát. A török által elhagyott várakba és városokba német őrség került, a volt magyar végvárak őrségét ellenben földönfutókként szélnek eresztették, az új végvidéken rácokat telepítenek, a háború pedig, ezek mellett^ Lipót alatt, folyton tart, az idegen hadak itt telelnek, az adókon felül ezeket is a népnek kell eltartani. Ám az adók magukban is elviselhetetlenek. A török háború 1683—1700-ig cca 140 millió forintba, mai értékben circa 30—35 milliárd Kč-be került, ezt kellett felhajtani. A nép megtette, amit tehetett: »1683—1690-ig 30 millió forintot fizetett adóba, vagyis 7 év alatt többet, mint a töröknek 100 év alatt.« E szükséglet fedezésére nemcsak a régi adókat emelték, de a só árát is, ami a tömegeket mód felett elkeserítette. Egy sereg új adót hoztak be, fogyasztási adókkal, dohánymonopóliummal, bélyeges pipákkal próbálkoztak, s mindennek behajtása a legnagyobb zaklatással ment. »A sok kommiszárus, mint a kurta kopó, Hizlalja erszényét, mert magyaron kapó, Fürkész, mint a vizsla«, kesereg egy korabeli nóta. Aki nem tud fizetni, arra katonai executió megy. Ütik-verik és háznépével együtt kiűzik a házából. A megszüntetett 22 várat, közmunka gyanánt, a népnek kell lebontani. 1702-ben a császárnak a franciák ellen 20.000 katona kell. A toborzás nem sikerűi. Akkor elrendeli a császár a »bizonytalan keresetű« emberek összefogdosását és új ezredekbe sorozását. Megíndúl erre az embervadászat a Tisza-vidéken, Szatmárban, Beregben, Ugocsában. Az állapotok egyre kaotikusabbak lesznek. Az adókat a vármegyéknek kell behajtani és beszolgáltatni, minek következménye, hogy a gyűlölet kitör, az érdekellentét miatt, a birtokos osztály és a nép között. 409