Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A z igazság felé ! vonúl keresztül a kisebbségi jogok lefokozásának, vagy meg­semmisítésének célja. Sokszor elmondott dolgokat kell ennek igazolására itt röviden megismételnünk. Például Beneš külügyminiszter úr maga mondotta, hogy a földreform megtorlás a Fehérhegyen a cseheket ért csapásért, — amihez Szlovenszkó népének és különösen a magyaroknak semmi közük! — A földhivatal volt elnöke elismerte, hogy e reform célja nem annyira szoci­ális, mint inkább soviniszta. A telepítésekkel akarják elcsehesí­teni a végeket. A képviselői- és szenátorválasztói kerületek beosztása azt eredményezte, hogy 43.000 szavazat kell példáúl a magyar­lakta vidékeken egy szenátor megválasztásához, mig a szlovák vagy cseh kerületekben, igen sok helyen, elég 20.000, sőt ke­vesebb is. A bírósági kerületeket úgy alakították át, hogy a saint­germaini szerződés ellenére, a szlovákok lakta vidékeknek magyar területekhez való csapásával leszorították a nyelv­használatra jogosító 20 százalékot és így lehetetlenné tették a magyar anyanyelvüeknek magyar nyelven való jogéletét. Ma példáúl olyan városban, mint Kassa —- melyről, mint ismeretes, 1919-ben Šrobár volt teljhatalmú miniszter elismerte, hogy 85 százaléka magyar volt még akkor is, — nem lehet a bírósághoz magyar nyelvű beadványt többé beadni a volt sárosmegyei községek odacsatolásának következményeként'. A régi megyei rendszert eltörölték. Szépen, fokozatosan. A régi magyar megyékben, az államfordulat után is, a magyar­ság számarányát megközelítően volt képviselve Csináltak tehát e megyék összevonásával nagymegyéket. Itt a megrom­lott arányszám miatt már leolvadt a magyarság képviselete a régi törvényhatósági bizottsági tagok egyharmadára. Am az »államalkotók« szemében ez is sok volt. Ezért kellett jönni a közigazgatási reformnak. A létesítendő »tartomány­gyűlésen« már igazán csak a »külföldnek« szánt magyarok lesznek, talán 5-en, 6-an, akiknek szava aztán elvész az óriási, mesterségesen, kinevezés útján felduzzasztott »többség­ben«, mint a pusztában kiáltóé! Hozzam fel még ezek mellett az állampolgárság, a köz­ségi illetőség kérdését, az elbocsátott tisztviselők nyomorát, az ipari leépítést ? 346

Next

/
Oldalképek
Tartalom