Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika
Az igazság felé ! Vonúltassam fel a korompai munkásokat, akiknek jórésze, mint vándormuzsikus koldúl Szlovenszkón ? Vetítsem ide az elcsöndesült többi gyár képét, a tönkre ment exisztenciák ezernyi és ezernyi tömegét ? Kérdezzem-e újra miért ment tönkre annyi régi pénzintézet ? Panaszoljam e helyütt is, hogy őslakosságunk nemcsak a kereseti lehetőségek hiányában, de a hadikölcsönbe fektetett vagyonának elvesztése, az óriási vagyondézsma, a hat évre egyszerre kirótt jövedelmi adó, a történelmi országokkal szemben eddig sokkal terhesebb adóztatás, —- az eltérő vasúti tarifa stb., stb. miatt a nyomor és kétségbeesés lejtőjére csúszott ? Kérdezzem meg itt is, igaz-e, hogy beszűntették főiskoláinkat, hogy leépítették közép- és elemi iskoláinkat, — igaz-e, hogy eltörölték az ügyvédi autonómiát, igaz-e, hogy ledöntötték szobrainkat, hogy vándorlásra kényszerítve nyomorog a színészet, — beszűntették társadalmi egyesületeink tekintélyes részét, — hogy kultúrális céljainkra adózásunk arányát megcsúfoló morzsa is alig jut? És így tovább! Mi csináltuk mindezt? Igaz, vagy nem igaz-e tehát, hogy ők sáfárkodtak roszszúl a rájuk bízott talentummal? — saját hibájukért miért fenyegetnek hát minket, miért haragusznak mi reánk ? Miért támadnak reánk, ha végre mindezt azok veszik észre, akik az európai béke és konszolidáció nagy értékeinek kezelését a békeszerződések idején reájuk bízhatónak vélték? A megfélemlítési kísérlet az igazság erejével szemben azonban rozsdás fegyver és a szlovenszkói magyarságnak nincsen semmi oka félni tőle! Az őszinteség és becsület útján marad ezután is. Törvényes eszközökkel keresi a maga jogát. Igaz, hogy eddig eredménytelenül. Most azonban hosszú és szomorú éjszakánkba bevilágított a világ lelkiismeretének meszsziről fellobbanó fénye! Nem régiben Léván mondottam, hogy mélabús érzelmekkel jártam ez évben, Gyümölcsoltó Boldog Asszony napján a Trianon termeiben. Ugyanakkor azonban »tavaszi vihar mennydörgése zúgott át a parkon«. Átvillant emlékemben Arany János szava, hogy ez: »gyümölcstermő év biztató jele«. Szlovenszkó népe: higyjünk benne! 347