Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

Szlovenszkói problémák métermázsa vasércből 5 millió mm., tehát az egész mennyiség 50 százaléka, a réznek <35 százaléka, a mangán ércnek 73 százaléka, a nyersolajnak 100 százaléka Szlovenszkóból került ki, és ennek dacára a vas- és fémfeldolgozó üzemek, gépgyárak tekintélyes része — köztük a legnagyobb, a korompai vasgyár — üzemeiket beszüntetni voltak kénytelenek. Tény, az egyik legfontosabb nyersanyag, a kőszén Szlovenszkón csaknem teljesen hiányzik, azonban ma már mindenütt az a törekvés, hogy a kőszenet az úgynevezett »fehér szénnel«, vízierővel pótolják. E tekintetben Szlovenszkó óriási kihasználatlan kincset bír. Szakértők hozzávetőlegesen 35o.oooKW-ra becsülik Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz vízierejének teljesítőkepességét, amelyből mindeddig csak mintegy io.cooKW, tehát nem egészen 3 százalék van hasznosítva. Szlovenszkó szénbehozatala körülbelül évenként 100.000 vagont tesz ki. A rendelkezésre álló erők ellenben 500.000 vagon szenet pótolhatnak. Milyen óriási perspektíva nyílna meg tehát ezek felhasználásával! Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz ipara hanyatlásának igazi okai ilyképpen máshol keresendők. Ilyenek: 1. A vasúti tarifák aránytalan magassága. 2. A régi fogyasztási területeknek, megfelelő kereskedelmi szerződések, illetve nemzetközi megállapodásoknak hiányában való elvesztése. 3. Ezenkívül a magas kamat, adó és szociális terhek. 4. Az 1919. évi bolseviki betörés, majd az 1921—22. évi deflációs krízis folytán szenvedett rendkívüli veszteségek. 5. Közmunkák hiánya. Sorba véve ezen okokat, a legfájóbb kétségtelenül â vasúti tarifának rendkívüli magassága, amely életgyökerében támadja meg az itteni ipart és kereskedelmet. Sokat megvitatott problémája ez Szlovenszkónak és Podkarpatszka Rusznak és csak néhány kirívó adattal akarok rámutatni arra a különbségre, amely e tekintetben a történelmi országok és Szlovenszkó között fennáll. Az 1920. évi statisztikai adatok szerint az államvasútak bevétele egy tonna kilométernél (egy tonna árúnak egy kilométerre való szállításánál) a történelmi országokban 53 fillért, 332