Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A harmadik nemzetgyűlés időszaka (1929 okt. - napjainkig) dig az egyik, a magyar, még további letörésétől várható — és nem tudok, nem is akarok jóslásokba bocsátkozni, de emberi érzésem azt diktálja, hogy a szlovák nép lelkének is nem éppen szerencsés megértése az, hogy ilyen elmagyarázással és egy elrettentő példával akarja egy nép leghőbb vágyának megvalósulását megakadályozni. Ideig-óráig mehet ez még így, de örökké nem. A politikai mesterkedések gátolhatják az egészséges kibontakozást, de a népek nem olyan kiskorúak, mint ahogy azt a hatalmasok gondolják és az intrikusok jeje jölött is megtalálják majd egymás kezét. Nem azért vagyunk itt, hogy nemzedékeken át egymás életét megkeserítsük, hanem hogy politikai formulák és intrikák félretolásával a békés együttélés napjának melegétől felfrissülve, egészséges nemzeti, társadalmi, kuliúrális és gazdasági életet élhessünk. Miért van az, hogy az utolsó tíz esztendőben alig-alig mutatkozik akár irodalmi, akár művészeti téren itt jelentősebb, európai vonatkozásban is értékes alkotás ? — Csakis azért, mert a népek természetes életének és így erői szabad kifejlődésének lehetőségét kizárja a gyűlölködő nemzetiségi politika. — Ennek a gyógyítási módja pedig nem a nemzeti é rzékenységeknek továbbfűtése, vagy kikezdése, -— ezért nem tartom tehát szerencsésnek a miniszter úr belpolitikai terveinek ilyen kiindúló pontját. Érdekes jelenség említett programbeszédében az is, hogy az új parlamenti ciklusra jelenti be a podkarpatszka ruszi probléma megoldását is. Podkarpatszka Rusz most úgyszólván az összes pártok mandátumkeresőinek vadászterülete. A lenézett, a semmibe vett, a politikai önállóságra eddig éretlennek tartott Podkarpatszka Rusz! Ez a »Podkarpatszka Rusz« annakidején keilett Magyarország teljes bekerítéséhez és akkor a békeszerződés nagykorúnak tartotta ahhoz, hogy e célból, mint önkormányzatra alkalmas terület Csehszlovákiához csatoltassék. A békeszerződés aláírása után azonban mindmáig alkalmatlannak minősítették mgyei önálló vitelére«. A kiskorúságát meghosszabbították. Okánik dr. talán meg tudná mondani, 217