Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) Az elbizakodásra tehát még teljes konszolidáció mellett sincsen ok. Az előbb felhozott példákban nagyjából rámutattam a belpolitikai helyzet sok sajgó sebére, ki kell azonban ezt, fönti állításom igazolására, még egy pár szóval egészítenem az állam pénzügyi és külpolitikai helyzetének rövid megvilágításával. A gazdasági helyzet lehanyatlása. A Szövetkezett Ellenzéki Pártok Ó-Tátrafüreden tartott ülésükön rámutattak arra, hogy »a népjólét emelkedése helyett általános a panasz, még a cseh ipari körökben is, hogy a termelő tőkét túlzott és a lakosság erejét meghaladó közterhekkel elvonják rendeltetésétől, amiből folyik, hogy a termelés napról-napra nagyobb nehézségekkel küzd, hitel nincs,, vagy oly drága, hogy azt a termelés el nem bírja és a következmény a lakosság folytonos elszegényedésének folyamányaként a mai kormányzat pénzügyi politikájának nyílt összeomlása«. Ez nem tendenciózus ellenzéki megállapítás! Maga Horaček volt pénzügyminiszter konstatálta, »hogy az 1925. évi költségvetés az 1924. évihez képest nem tartalmaz megtakarításokat, a költségvetés túlmagas, az adóteher elviselhetetlen és aggodalommal látja az államadósságok évről-évre való növekedését.« Engliš, volt pénzügyminiszter és Hotovec dr. kereskedelmi miniszter »a csehszlovák iparnak a deflációs politika következtében elszenvedett veszteségét 2 milliárd cseh koronára« becsüli. Dr. Sztránszky a takarékossági bizottság összehívását sürgeti, stb. Ezen cseh pénzügyi és közgazdasági tekintélyek itt vázolt, a teherbírás határait jelző aggályaira sincs azonban figyelemmel a 15 és fél milliós többlettel dicsekvő 1926. évi költségvetés. Ám hiába keresünk ebben invesztíciós, hiába takarékossági budgetet. A kereskedelmileg kezelt állami üzemek üzleti eredménye jön csak a költségvetésbe, ezek beruházási szükséglete pedig, külön törvény alapján circa 870 milliós kölcsönnel lesz fedezve. 19