Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) Az államháztartás terhei és a kisebbségek. Magából a rendes évi bevételekből ellenben több mint 2 miliárdot kell a már meglevő — és a szövetségközi adósságok révén még eo ipso növekedő — államadósságok kamataira fordítani, 151 miliónál többe kerül az a külpolitika, amelynek eredményeire mindjárt rá fogok térni és pontosan idézve: 1,935.403.000 Kč a katonai kiadás, mintegy 120 millióval több, mint a folyó 1925. esztendőben. A többi tételtől el is tekintve — amelyek között jellemző az, hogy pl. a kereskedelmi tárca budgetjét leszállították — ezen horribilis improduktív kiadások mellett a költségvetés egyensúlya csakis az adók és illetékek enormis emelésével érhető el, amit igazol az, hogy az előirányzott egyenes adó jövedelem mintegy 160 millióval, az illetékek circa 400 millióval haladják meg azt a folyó évi terhet, melyet az elébb megnevezett, arra illetékes és bizonyára elfogulatlan tekintélyek az állampolgárok teherbíró képességének végső határaként jeleztek. Ennek az éppen nem rózsás pénzügyi helyzetnek távolról sem annyira az általános gazdasági krízis, mint inkább a már feltárt belpolitikai ellentétekből folyóan a kisebbségek gazdasági érdekeivel szembehelyezkedő és a Szlovenszkóval szemben alkalmazott gyarmatosító politika, valamint a túlzott ambícióktól fűtött külpolitikai elkalandozások az okai. A cseh külpolitika balfogásai. Szerény nézetem szerint egy túlnyomó részében ipari állam külpolitikájának arra kellene irányulnia, hogy termelése részére természetes piacokat keressen és teremtsen és hogy a szomszédos államokkal, különösen akkor, mikor ezek lakossága egy részének faj rokonai az itt élő kisebbségek, a lehető legjobb viszonyt igyekezzék megteremteni és fenntartani. Ehelyett azonban a külügyminiszter úr inkább az egész világ sorsának elintézését ambicionálta.*) Egyideig, kétségtelenül, csillogó külszinnel. Ámde milyen eredménnyel ? *) Emlékezetes, hogy Beneš külügyminiszter felajánlotta közvetítő közreműködését a nagyhatalmaknak. 20