Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) mokrácia tiszta levegőjével éltetett áj államalakulatok kellenek, hogy Közép-Európa népei a szabadságban való fejlődés útján boldogulásuk útját megtalálják. Ezt a wilsoni elvekben hirdetett kiindulást egy emelkedett, hatalmas és megértő gyakorlati gesztus is követhette volna és akkor esetleg bekövetkezhetett volna ezen állítólagos cél megvalósúlása. A valóságban azonban nem a megértés szelleme, de a békediktátumok biztosítása volt az egyetlen és ma is még irányító eszme, amely természetszerűen megölte az errefelé sokat hirdetett demokráciát. Hogy itt nincs demokrácia, annak száz és egy, már sokszor kimutatott igazolása mellett, egyik legjobb bizonyítéka: hogy van »kisebbségi k é rcl é s«. A kérdés előtérbe nyomulása. A békeszerződések nyomán fakadt sebek egyik legégetőbbje! Elmérgesedett ez a seb, mert fontosabbnak vélt, materiálisabb vonatkozású és hatalmasabbakat érintő kérdéskomplexumok ezt a győztes nagyhatalmaknál és a Népszövetségnél háttérbe szorították és erre való tekintettel az utódállamok, — köztük Csehszlovákia is, — azt a jogminimumot is, amelynek létezését külügyminiszterünk elméletileg és pillanatnyilag most elismeri, — felismerni, meglátni, megadni és realizálni még csak meg sem kísérelték. Egyik szenátusi beszédemben rámutattam arra, hogy Európa konszolidációjában a sorrend: — »a nemzetközi adósságok rendezése, — a német-francia viszály likvidálása és azután a kisebbségek ügye«. A lengyel-német feszültség folytán a német külügyminiszter erélyes fellépése azonban hamarább napirendre hozta annak felismerését, hogy a kisebbségi kérdés megoldása nélkül nincs nyugalom és konszolidáció a kontinensen és ezért érdeklődik a Népszövetség ezidőszerint a kisebbségek iránt. Ennek az érdeklődésnek egyelőre nincs kézzelfogható eredménye, mert a fentebb vázolt sorrendben még ez sem változtat, illetve az egyéb, rájuk nézve nagyfontosságú anyagi kérdésekben érdekelt hatalmak, ezek megoldása előtt, azt előtérbe nyomúlni nem engedik. 194