Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) Sajátos is a mi törvénytárunk. A tisztán magánjogi törvények is a büntető szankciók egész sorozatát tartalmazzák. Igen, mert mindenütt benne van az a bogár! A magyar kisebbség helyzete. Nem vádaskodunk! Csak tényeket sorolunk fel. Az illetőség és állampolgárság szőrszálhasogató kezelése, az osztrák törvénynek Szlovenszkón való alkalmazása, a lakosság tízezreit tartja ma is bizonytalanságban és teszi esetleg koldussá és hontalanná, a közigazgatásban a természeti határoknak megfelelően évszázados fejlődésben kialakult megyei határoknak a nyelvi többségek létesítése érdekében nagyzsupákba való tömörítése rövidesen 200/0 alá sülyeszti, mesterségesen, a kisebbségek számát, addig is : az igazságszolgáltatásban a nyelvtörvény hézagos és késedelmes végrehajtása folytán a jogkereső közönség jogbizonytalansága már beállott, mert különösen az alsóbb fokon, a saját anyanyelvén ügyei elintézést nem nyernek, a gyülekezési és egyesülési jog korlátolt volta, a vagyondézsma-sérelmek, az igazságtalan, a történelmi országokétól eltérő adórendszer, az adókezelési bajok, melyek által a súlyos terhek a zavaros és rendetlen kezelés folytán még súlyosabbá válnak, a földreform azon klasszikus mintára való végrehajtása, hogy »veteres migrate coloni...« a nap-nap mellett megújuló iskolasérelmek, stb., stb., mind tudott, ma már világszerte is ismert tények, amikre csak az elnyomottak fájó keserűségével mutatok itt rá. Hogy a választási harcban mégis újra részt veszünk, annak oka az, hogy meggyőződésünk, hogy ez tovább csakugyan nem mehet így. Én meg tudom érteni, hogy a szerencse elkábítja a nemzeteket épp úgy, mint az egyes embert. De akik a szerencse kerekét forgatják, azoknak tudniok kell, hogy az egyideig mindent elgázolva vágtató szekér ki is borulhat. 18