Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 23. Az állampolgársági kérdés.*) (A magyar kisebbség folyton nehezedő helyzetéről, az 1929. évi állami költségvetési törvény tárgyalásakor, a prágai szenátus 1928 november 15-iki ülésén. Tisztelt szenátus! Hölgyeim és uraim! Az állami költségvetésnek a képviselőházban történt kimerítő tárgyalása után, ismétlések nélkül, nehéz a tárgyhoz szólni. — Az előző évek tapasztalata után nehéz azonban e hatalmas anyagot kedvvel tanulmányozni, — objektive bírálni és az általunk képviselt néprétegek jogos érdekeinek védelmére és javára még oly indokolt indítványokkal is előállani, mert itt a küzdelem egyenlőtlen és hiábavaló. A legtárgyilagosabb szakértő, a legékesebben, a legmeggyőzőbben beszélő szónok is előre elmondhatja: »oleum et operám perdidi«, — mert amit a pártközi nyolcas bizottság elhatározott, azon nem lehet egy jottányit sem változtatni, azt a többség, változtatás nélkül megszavazza és a módosító indítványok százait, évről-évre, — egészükben visszautasítja. — >42 egész tárgyalás így csak arra való, hogy a törvényalkotás formái betartassanak és ez az egész u. n. parlamenti munka érdemileg meddő. Ámde ha munkánk egyelőre még mindig kilátástalan a tekintetben, hogy a hatalom birtokosait és gyakorlóit jobb belátásra — az ezen államban élő valamennyi nemzet jogainak tiszteletére és elismerésére — bírjuk, — feladatunk az is, hogy az ország népei előtt bizonyítsuk, hogy legalább ellenőrzési kötelességünknek lelkiismeretesen eleget teszünk és az adófizető néprétegek figyelmét felhívjuk az adó') 1. a II. részben is. 179