Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A jövőben. Mi, sem a kétszínű, sem a vállveregető barátságot nem keressük. Nem a hatalmasok kegyeit lessiik. Azt várjuk, hogy a népek találjanak egymásra. Tudjuk, hogy amíg ez bekövetkezik, nekünk még sokat kell szenvednünk, — és a szlovákoknak az eddigieknél még többet kell csalódniok, — de ez utóbbi is be fog következni és akkor az önző hatalmi érdekek szolgálatába hajtó csalóka szemüveget majd csak félredobják, —- az összetartozók újra egymásra ismernek, — nem gyűlölik tovább egymást csak azért, mert az egyik szlovák, a másik meg magyar és a munkától kérges tenyerek bizalommal összefogódznak. A kassai példa. Ennek reményében mondja pártunk, hogy a községi választásokba az egész őslakosság érdekeinek védelméért is indulunk. És ez az indulás Kassa városában lélekemelő. A ker.-szocialista párt programjának sarkalatos elve. hogy nem ismer a politikában felekezeti és nemzetiségi gyűlölködést és a kereszténység tanításával azonos demokráciával akarja a közélet tisztaságát biztosítani! Az igazi demokrácia. A szegényekért, az elnyomottakért bátran kiállni, tenni, dolgozni akarni, ez az igazi demokrácia. »Vannak örömök, melyeket, mint bizonyos virágokat, csak romok felett találunk« — olvastam egyszer Eötvös József »Gondolatai« között. Ilyen az én örömöm, mikor annyi sikertelen erőfeszítés, annyi meg nem értés, — annyi fenyegetés, sőt veszély dacára e város őrfalán elfoglalható minden egyes helyre jelentkezik egy-egy lelkes hívünk, —- 71 ember áll utánam a sorba, készen ősi városunkért önfeláldozó munkára! A siker útja. A törvény ugyan előírja, hogy legyen a sorban első, második, és így tovább. Ez azonban nem rangsor. — Nincs itt első és utolsó! Egy vonalban megyünk és célt is érünk, csak, — amiben bízva-bízom, — az idők szavát megérve. — Ti, — szavazók ezrei, — jertek velünk! 128