Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.— 1929 okt.) III. 14. „Podkarpatszka Rusz!" (A községi választások alkalmából Munkácson, 1927 december hó 15. napján tartott választógyűlésen.) Tisztelt választó közönség! Régóta vágyódott pártunk vezetősége »Podkarpatszka Rusz« dicsőséges földjén, a honfoglaló magyarok első pihenő helyén, Munkácson köszönetet mondani párthíveinknek hűségükért, kitartásukért, törhetetlenségükért. Ez a mai alkalom, a községi választás, pedig valósággal kötelességünkké tette, hogy ezt végre kifejezésre juttassuk, hogy az egyrészt szomorú, de másrészt fontos órákban ezen érzelmeik és erényeik fokozott mérvben való gyakorlásának szükségességére figyelmüket mi is felhívjuk. Az államalakuláskor bírtak a rathének elegendő képességgel és érettséggel arra, hogy »szabadakaratból« csatlakozzanak az új alakuláshoz. A francia köztársaság kormányának archívumában egyetlen példányban elfekvő, 1919 szeptember 10-én kelt SaintGermain en Laye-ben aláírt szerződésben az Amerikai Egyesült-Államok, az Angol-birodalom, Franciaország. Itália és Japán annak mérlegelésével, (a német fordítás szerint: Erwägung) annak föltevéséből kiindulva szerződtek Csehszlovákiával, »hogy a délkárpáti ruthének csatlakoztak a Csehszlovákiát szabad akaratból megalkotó népek szövetségéhez«. Azonban, — jogos kérdésünk — hogyha az államalkotáshoz volt az itt élő népeknek elegendő képességük és érettségük, miért lettek időközben ismét kiskorúakká és a mindennapi 9 129