Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) b) a ruthéneket. A ruthének csakis erőteljes ellenzéki akció utján vár­hatják a békeszerződésben beigért autonómiájuk bekövetkez­tét és ennek követelésében velők egyek vagyunk. c) a szlovákokat. A szlovákoknál a helyzet hasonló. Azért állunk a szlovenszkói autonómia alapján is — és hiábavaló a ma nagyhatalmú minisztereknek, zsupánoknak, képviselőknek, szenátoroknak, magas és alacsonyrangú hiva­talnokoknak, párttitkároknak és népszónokoknak az autonó­miát elvető és velünk szemben gyűlölködő szava. — A nép majd rájön arra, hogy ez a gyűlölködés csak ezeknek az uraknak a létalapja és ekkor egyúttal látni fogja azt is — aminthogy tekintélyes részük — hála Istennek — már látja is, — hogy centralista mesterkedéseiknek és e gyűlölködés­nek nincsen itt semmi létjogosultsága. A szlovákok és a magyarok egymáshoz való viszonya: Hogyha pedig kivonja majd például : a Hodža miniszter úr sűrűn elhangzó beszédeiből az eddig teljesedésbe nem ment ígéreteket, — ha nem látja többé példáúl: Hlinka pártvezér úrnak eddig a csehek, — most a magyarok ellen intézett szenvedélyes kirohanásai mögött a népjogok biztosítékáúl any­nyiszor beígért, de cserbenhagyott »autonómiát«, — ellen­ben látja azt, hogy úgy ők, mint a többi hangadó egyéniség — hívják őket akárhogyan — az elszegényedett szlovák népnek vígasztalásúl nem tudnak egyebet nyújtani, mint az amúgy is sorsüldözött magyarság szidalmazását, —- akkor a szlovák nép jóérzése, az évszázados együttélés sok, békés emléke, a további egymásrautaltság baráti érzését újra fel­ébreszti. Ma, — azt, akit a sors legázolt, még jobban bántani, gúnyolni, gyanúsítani és szidalmazni, nem nagy virtus és nem is a népiélekből jakadó cselekvés. Hlinkáékra azonban rá­illik a közmondás, hogy »az kiabál, akinek a háza ég«. Éppen azért, mi tűrjük nyugodtan a reánk szórt alaptalan rá­galmakat és az uszító sajtókirohanásokat, — mi hagyjuk el­zúgni fejünk felett a mai nagy lármát, majd elül az és a 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom