Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) — az egyenlő gazdasági mérték, — az egyenlőtlen szabad kultúra. Marad aztán továbbra is csak az, ami innen száműzte; — a háború után alakult új államoknak, de különösen Csehszlovákiának súlyos betegsége: — a nemzetiségi gyűlölködés. Védekezés ez ellen : Nekünk gyengébbeknek, ez ellen kell védekeznünk. — Védekeznünk ott és úgy, ahol és ahogyan az még hatályos lehet. a) a mindennapi-, b) a családi-, c) a községi életben. A mindennapi életben: szívós munkával és takarékossággal, hogy a nyomorúság le ne törjön, — a családi otthonunkban: fajunk, nyelvünk, műveltségünk és emlékeink őrzésével és ápolásával, hogy a jövendő generációkban is éljen nemzetünk, — és a községi életben: hogy a magunk sorsa felett, a gazdasági és kultúrális kérdésekben, a lehetőségig, magunk intézkedhessünk. Hogy napi fáradozásunk ne legyen hiábavaló, hogy otthonunk életének nyugalmát megőrizzük, annak ez a harmadik, a községi életben való biztonságunk, az előfeltétele. Ezen védekezés szüksége kell hogy összehozza: a) a magyarokat Ennek a felismerése, e cél elérhetése vezeti pártunkat, amikor — ellenzéki programfának és kiépített pártszervezeteinek fenntartása mellett ugyan, — de teljes őszinteséggel és bizalommal fordúlt az őslakosság pártjai közül első sorban a testvér Magyar Nemzeti Párthoz és vele együtt megy a választási küzdelembe. Hisszük és reméljük, hogy el fog jönni az ily együttműködés ideje, a »megértés órája« — amint azt a pártvezetőség előtt pár nappal előbb tartott beszédemben már érintettem — az őslakosság többi részével, így a. ruthénekkel, nemkülönben a szlovákokkal is. 125