Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) helyzetünkből folyólag, kötelességszerűen mindig foglalkoz­tam ugyan a szlovákság állásfoglalásának méltatásával és tö­rekvéseiket soha le nem kicsinyeltem, személyeket nem érin­tettem, nem bántottam, — sok csalódás, sok keserűség da­cára álljon tőlem ez távol ma is, — ám ha minket évezredes sorsunk arra utal, hogy itt együtt éljünk, — Hlinka pártvezér úrnak ama őszinteségi rohama után, hogy »a magyarok gyásza az ő öröme«, — a saját maga hirdette elvek félretétele melletti kormánytámogatása folytán, — majd szócsövének, a »Slo­vák <-nak azóta újra kormányellenes magatartása mellett úgy érzem, hogy kötelességünk megvizsgálni, mit is akar való­jában e népvezér? Rapszodikus eljárására és nyilatkozataira Kossuth Lajos­nak a volt német császár — akkor trónörökös — ellentmon­dást nem tűrő kiszólásainak és cselekedeteinek jellemzésére felhozott példája találó, ö említi ugyanis, hogy a császárnak ez a magatartása egy régi magyar élclapnak azt a rajzát jut­tatta eszébe, amely a »jószándéku< császárt egy lovas képé­ben mutatta be, aki egy vágtató paripán nyargal és arra a kérdésre: hová? hová?, — azt feleli: »Man kann nicht wissen«, az ember nem tudhatja! Bocsásson meg, Hlinka képviselő úr, de úgy látom, ő sem tudja! Lehet ő kitűnő és fanatikus népszónok, de jövőbelátó politikai horizontja, — mélyreható szervező ereje nincs. ­Az »autonómia« szó volt az a delejes erő, amely az e szóban határozatlan vágyak és álmok megvalósulását sejtő tömege­ket felé vonzotta, — amelynek lényegét azonban sem ő, sem pártja nem gondolták végig, —- gyakorlati megvalósítására kellő tervvel és erővel nem bírtak, — arra való kellő számú emberrel sem rendelkeznek és ebből érthető, hogy belemen­nek olyan lényegnélkűli formaságba, mint amilyennek a »köz­igazgatási reform«, az igazi autonómiának ez a temetője, mutatkozik. Ezt a jövendő szlovák generáció számon fogja tőlük kérni, teljes joggal! Xagy politikai rövidlátás volt ugyancsak az autonómia iránti küzdelemben ez a jelszó politika, hogy »Szlovenszkó a szlovákoké«, mert ezzel a Szlovenszkó őslakosságának több, mint egyharmadát tevő itteni magyarságot és németséget el­109

Next

/
Oldalképek
Tartalom