Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) lökték maguktól akkor, mikor ezen nemzetek az autonómia elérésére irányuló törekvésüknek mindenkor igazat adó, hűséges támogatói voltak. Ezzel a Szlovenszkó önállósága iránti jogos és indokolt törekvés nemzetközi értékéből is igen sokat vesztett, mert ilyen megvalósúlása újabb súrlódásokat, kisszerű, helyi, gyűlölködő politikát ígér. A szlovákokhoz való viszonyunk. A szlovákok más, ezidőszerinti vezető egyéniségei is a magyarság elleni állásfoglalásban látják politikai törekvéseik támasztékát. Mellőzve Ivánka. Srobár, Stodola stb. ily tárgyú, ismételt kifakadásait, utalok csak a közelmúlt ama hihetetlennek látszó jelenségére, hogy Hodža, ezidőszerinti kultuszminiszter úr, — a polgári pártok felé az iskolában folyó »lélekrablás« megszüntetésének szükségességét hirdető, — az orosz-török háború emlékünnepén nem átallotta a külföldi szlávok és a tájékozatlannak vélt nagyvilág felé fordulva azt hirdetni, hogy az annakidején, az egész művelt világ rokonszenvével és elismerésével kisért, 1848-iki magyar szabadságharcban is a nemzetiségek már »a magyar elnyomás* ellen küzdöttek! ? Hogy a szlovákok jelen helyzete és múltja indokolja-e ezt a konkolyhintést, gyülölettermelést, az itt élő magyarsággal szemben, arról adjanak az illető politikus urak a maguk lelkiismeretének számot, a magukbaszállás óráiban. A csalódás okozta szenvedés mindig meghozza azonban a népek tisztánlátását és a szlovákok is hamarosan rá fognak eszmélni arra, hogy nemcsak a faj rokon lehet támaszuk, nemcsak a politikai szerepüket tárgyibb biztosítékokkal körülvenni nem tudó vezetőik lehetnek jóbarátaik. Mi, itteni magyarok, mint azt már ismételten hangsúlyoztam, úgynevezett vezéreik elszólásait nem írjuk a szlovák nép terhére. A mi ker. szoc. programunk az itt lakó népek, az őslakosság harmonikus együttélésének szükségességét hirdeti és ezt a párton belül meg is valósítja. Bennünket gyalázó vezéreik előtt nem alázkodunk meg, a szlovák néppel azonban készek vagyunk együtt dolgozni közös szülőföldünk javára. — Istennek hála 1 vannak is már elegen és a pártunkba lépő szlovákok száma mindinkább szaporodik olyan szlovákokkal, akik e közös ér110
