Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - A kassai iparoscéhek

A KASSAI IPAROSCÉHEK ár a középkorban alakultak különféle egyesületek a saját vallási vagy világi, politikai, városvédelmi, gazdasági, szociális céljaik megvalósítására és érdekeik védelmezésére. Ily célból létesültek az iparoscéhek (cecha, coetus, fraternitas contubernium, societas, Zunft, Innung, Bruderschaft) is, melyekben bizonyos iparágak művelői csoportosultak, hogy megakadályozzák az ugyanazt a mesterséget űzők túlságos elszaporodását s a versengések korlátozásával és szakszerű, kifogástalcm készítményeikkel létfeltételüket, üzleti érdekeiket, tisztességes megélhetésüket biztosítsák. Társulatukba csak az juthatott be, aki az iparágban való jártasságát kimutatta, s csak annyi tagot vettek föl magul« közé, amennyinek ipari termelése lakóhelyük és vidékük szükségletének és igényeinek megfelelt. A XIII. században általánossá válí ez a zárkörű munkarendszer, amely bizonyos önkormányzatot is nyert, úgy hogy a céhek saját elöljáróikkal rendelkeztek, akik a céhszabályok pontos betartásán őrködtek, a tagok fölött bizonyos bírói hatalmat is gyakoroltak s jó példaadással, tanítással, büntetésekkel igyekeztek a vallásos életet és jó erkölcsöket előmozdítani s a hitvány ipari munka elárusítását lehetetlenné tenni. A céh tagjai sorában három fokozatot különböztettek meg: a mesterek, a legények és az inasok csoportját. Vezetők a céhmesterek voltak, akiket a tagok évenként választottak. Ezek képviselték a társulatot a hatóságok előtt. Nekik voltak alárendelve a céh összes tagjai. Mesterré csak azt avatták, aki iparához teljesen értett, becsületes, tisztes, józan, erkölcsös életet élt, akit a többi mester a céhben való fölvételre méltónak tartott, s aki kész 276