Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)

használt német művészettörténeti irodalom (minden bizonnyal elsősorban Christian Ludwig Stieglitz írásaiban használt

1

2) altdeutsch fogalmából ered. Ez a jelző ebben az időben több, mint utalás Goethe úttörő pamfletjére (

Von deutscher Baukunst), a straßburgi Münster tornyára és az Erwin mester személyében megtestesített organikus teremtő géniuszról írott dicshimnuszra;

1

3 a 19. század első felében egyben az itáliai klasszikus művészettel szemben egyenrangúságának elismertetésére törekvő német művészet hagyományait is jelzi. Az ónémet stílus ugyanúgy a nemzeti karakter hordozója, mint az angol művészeti irodalomban az Early English vagy Châteaubriand számára a gall erdőségek szülötteként ábrázolt francia gótika. Épületei nemzeti emlékek, s építkezései előkészítésének és befejezésének korszakában különös jelentőségre emelkedik a kölni dóm.

1

4 Csak az 1840-es évektől terjedő, a gótika franciaországi eredetét elismerő (nem utolsósorban Burckhardt von Hall wimpfeni krónikájának opus francigenum kifejezésére hivatkozó) művészettörténeti belátás nyomán váltja fel az altdeutsch stílusfogalmat a gotisch nemzeti hovatartozásra vonatkozó ítéletet már nem tartalmazó műszava Henszlmann számára a koncepcióváltást mindenekelőtt a Franz Mertens eredményeivel való megismerkedése hozta, de kimutathatóan már csak az 1850es években, külföldi tartózkodása, „emigrációja"

1

5 idején. Mertens elsősorban Suger apát emlékirataira támaszkodva és Saint-Denis-re hivatkozva mutatta ki a gótika párizsi eredetét.

1

6 Henszlmann későbbi munkássága során nemcsak „a Mertens-féle tőrvényekre", a középkori művészet négy, törvényszerűen bekövetkező fejlődési fázisának elképzelésére alapozta a magyarországi középkori művészet történetét.

1

7 A gótika franciaországi eredetének felfedezése szellemében tett maga is felfedezéseket a kassai dómmal kapcsolatban: az alaprajzi elrendezés mintájaként a braine-i Saint-Yved templomot s Villard de Honnecourt vázlatkönyvében a mester magyarországi útjára való utalást. Magától értetődő volt, hogy a két felfedezést egymással összekapcsolva arra a kassai dómra vonatkoztatta, amelynek 13. századi eredetét maga igyekezett bizonyítani az 1846-os monográfiában.

1

8 Miután korábbi elméleti elképzelése ilyen fényes megerősítést nyert, Henszlmann szinte törvényszerűen lépett azoknak a spekulációknak az útjára, amelyek végleg megakadályozták abban, hogy feldolgozza a dómrestaurálás során szerzett tapasztalatokat, és megírja a kassai dóm második monográfiáját.

1

9 Mindezekről azonban Henszlmannak 1842-ben, kutatásainak megkezdésekor és 1846-ban, a mű kiadásakor nem lehetett fogalma. Tanulmányainak középpontjában a gótikus építészet régebbi német irodalma állott - erről szólnak a műben előforduló irodalmi hivatkozások is, de még inkább az a fennmaradt levélfogalmazványa, amelyben Ocskay Antal kassai püspök (1838-1848) segítségét kérve a könyv kiadásához'

2

0 felsorolja erőfeszítéseit és könyvbeszerzéseit: Az egyes részek építési korát okiratokkal ugyan nem mindenütt bebizonyíthatni, azonban ezeknek hiányát bőven pótolják ama felfedezések a ' régi német (góth) styl fejlődéséről és alkotási módjáról, melyek legújabb időkben Német 6