Henszlmann Imre: Kassa városának ő német stylű templomai (Pest. [s. n.], 1846)

Sz. Erzsébet temploma Kassán

-O/? oldalhajóban létező kettős boltozat, és a

1 kívülről is legvilágosabban jelentett öt osztály merően ellenkezik. A' hajók illy elrendezése a' kassai templomot szélesebbnek teszi hossza irányában, míg az azzal egykorú templomokban a' hossz-vonalakat majdnem mindig nagyobbaknak találjuk a' szélesség vonalainál; hogy azonban ezen a

1 többi egykorú templomok arányaihoz mért túlnyomó szélesség megint építészünk genialitását bizonyítja, kétségkivülinek tünendik föl, inihelyest arra gondolandunk, hogy a' kassai templom a' Csermely patak két ágai közti helyet foglalja el, 's így hosszabbra nem terjesztethetett ki, és mégis elég nagynak kellett lennie, hogy az akkori nem csekély közönséget magába foglalhassa. Nem kétlem, hogy épen e' körülmény óvta meg ismeretlen nevű építészünket, nehogy, mint akkor szokásban volt, a' keresztszárnyakat az oldalfalakon túlterjessze, 's így az amúgy feltűnő széles arányakat még túl— nyomóbbakká tegye; mindazáltal a' jelképes kereszt-idomot szükséges vala világosan feltüntetnie; és e' tekintetből a" közép hajót a' mellékhajók felett nevezetes magosságra emelte; hogy pedig a' kereszt szárnyait, mint akkor szokásban volt, nem közelebb tette az oltárhelyhez, vagy legalább alsó részét nem hosszabbitá, ezt részint a" már említett hely körülményei, részint pedig azon kényszerűség akadályozták, mikép a'középhajónál még szélesebb mellékhajókat az oltárhely közelében nem lehetett rögtön mintegy elmetszeni, miért is azok kettős kiszökő épitményeivel és illetőleg zárfalaival nem rögtön, hanem fokonként húzódván össze, csatlakoznak az oltárhelyhez, alkotások tehát megint mind szükséges voltukban, mind tetszös átmeneti összhangzatukban.mind eredeti és mégis szabályos felfogásukban nagy tiszteletet gerjesztenek a' tervező építész genialitása iránt *). Az oltárhely benső alkotása sokkal egyszerűbb, mint a' köllni domé, inert a" köllnit hét alacsonyabb kápolna fogja körül, mig a' kassai oltárhely zárfalai az épületet bevégzik, és a' tárnokát közvetlenül veszik magukba, mind a* mellett a' kassai oltárhely nagyobb egyszerűsége mellett is nyúlánk támjaival, és igen magas ablakokkal keresztül tört, alig látható zárfalaival a" legnagyobb könnyűséget színlelvén, az ó német styl legis legjelesebb oltárhelyei közé tartozik, mind pedig az akkori jelképes nézeteket jelesen tünteti elő, mik szerint a' templomok föidomai majdnem mindig keresztet képeztek, ennek az oltárhely törött zárfalaival és támjaival mintegy üdvezitőnk töviskoronája tétetvén fel; valamint alkalmasint e' jelképes nézetnek tulajdoníthatjuk, hogy az ó német építészet a" byzantiainak és romannak a' romai basilika félkörű absisábúl vett, és azért szinte félkörű oltárhelyétöl eltávozván, egy saját, és vagy a' hat, vagy a' nyolcz, vagy a' tíz, vagy a' tizenkét, vagy a' tizennégy szegből kivágott törött idomú oltárhelyet alkotott **). A

1 más két, e' táblán előforduló tő

1 egyike a

1 két kiszökő épitménytám választékának vége, és valamint e

1 vége, úgy az egész támválaszték is nem csekély hasonlatossággal bír a' köllni Dom oltárhelye körül levő kápolnáknak választékaival. A' hátralevő idom az oltárhely féltövét, az előbbinek zárfalát arra feltelt karzatával, végre a

1 támat felülről látva ábrázolja; nevezetes a' karzat körül, miként a' zárfal itt 6 egész 7 hüvelykkel belebb szökik, ez állal mind a' karzatot elég tágassá hagyván, mind a' tető gerendáinak biztos alapot szolgáltatván; ez utóbbi körülményt, ámbár a' gerendázat mélyebb helyei még most is találtatnak az ľ 7"nyi benső falban, a' legújabb tető szerencsétlen építője, fájdalom, ezt nem vévén észre értelmetlenségében, a' gerendákat közvetlen a' karzatra rakta fel, igy részint a' karzatot járliatlanná levén, részint azt a

1 tető súlyos gerendái által teljes romlásnak engedvén indulni. **) Az oltárhelyek különböző idomairól bővebben szól Stiglitz, „Geschichte der Baukunst," czimü 1837-ben Nürnbergben megjelent munkája 534 s. k. lapján. Mi a' templomnak viszonyait a' XVI. században és későbben illeti, meg kell röviden jegyezni, mikép az 1535-ben Zápolya által elfoglaltatott, 1554-ben a' protestánsoké lett, 1556-ban teteje megégett, 1603ban megint a' romai katholikusok birtokába tért vissza, de csak rövid időre; mert 1604-ben Bocskay álul elfoglaltatván, megint a' protestánsoknak adatott vissza, kik is azt 1618-ig bírták, melly évben megint a

1 katholikusok hatalmába került. Bethlen Gábor Kassát 1620-ban elfoglalván , a' templomot