Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

Az új köztemető

11. Az új köztemető. Bár e mű célja legelsősorban Kassa régi temetőit ismertetni, a történeti teljesség mégis megkívánja, hogy a város legújabb sírkertjéről, a köztemetőről is szóljunk. A mult század nyolcvanas éveiben, az akkor használatban lévő temetők már megtelni kezdtek. A városi tanács, Münster Tivadar polgármesterrel, egy új köztemető kihasítását és fölszerelését határozta el. E célra a legmegfelelőbbnek kínálkozott a Bárcza felé vezető országút mentén a Galgóc-dűlőnél lankásan emelkedő domboldal s ennek tetején elterülő fensík. A tanács csakhamar meg is vásárolta e helyen a Münster és társai tulajdonosoktól a szükséges területet s azt sírtelepekre osztva s kellően berendezve a használatnak átadta. 1883. június 1-én temette ide, a róm. kath. plébánia anyakönyve szerint, Mihályffy Béla segédlelkész az első halottakat : a négy éves Zsampák Andrást, Zsampák Antal háziszolga fiát és Kovalcsik András ács egy éves fiát, Istvánt. Az új köztemető megnyitásával megszűnt a Kálvárián, a szt. Kereszt-temetőben, valamint az evangelikus, református és izraelita régi sírkertekbe való temetkezés. Csupán a szt. Rozália-temető maradt meg továbbra is sírkertnek s a Kálvária kápolnáit s a régi temetők egyes családi kriptáit engedi meg a város temetkező helyül a tulajdonos családok elhúnyt tagjai részére Az új köztemető nagysága, az időközben hozzácsatolt újabb területekkel együtt, jelenleg 46 katasztrális hold. Keleti és déli oldala kőfallal van bekerítve. E kőfal azonban az egész területnek csupán 1/

a részét zárja el. A temető kapuján belépve jobbfelől a temetőfelügyelő lakását és irodáját, balra a halottas házat találjuk. 6