Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Tamás Lajos: Jókaihoz (vers)

— 37 — Jókaihoz Irta: Tamás Lajos Zivataros éjjel, könnyben, gyászban, vérben Hajnalló reménnyel a multat idézem. Meseszárnyu multunk, drága dalosmadár, Epedő szerelmünk talán hozzád talál. Dicsőség-erdőből hozz nekünk egy ágat, Omló könnyeinktől uj életre támad S beleássuk szivünk titkos rejtekébe, Ápoló jóságunk szárnya alatt védve. Zsendülő reményünk vetését jég verte, Lepergett álmaink szines, tarka leple. Dicsőség-erdőnket vihar még se tépte, Dicsőség erdőnkben szent minden levélke. Drága dalos madár, meseszárnyu multunk, Vágyaink ormáról mély fertőbe hulltunk. Dalolj dalos madár, a dal bűvös mákony, Jókai szól hozzánk . . Álmodik Komárom . . . . Álmodik a róna . . szent mesevár épül, Feltámadt Jókai muzsikás szivébül. A rokka megállt, hol ábrándjait fonta, Aranyhímes regék szállottak kibontva. Aranyhímes rege . . gyöngyvirágos álom ... . Tündérek táncolnak finom szőnyeg-páston. Halott avar rezzen . . éjbe máglya lobban, Elfeledett bánat zokog a habokban. Jöttél regehősnek, két szemed, a méla, Örök kincskeresők lázának hajléka. Találtál itt kincset, mit más meg se látott, Durva valóságból fejtettél gyémántot. Lelkednek gyökere a mélységet járta, Sudara felszökkent égi magasságba.