Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Tamás Lajos: Jókaihoz (vers)

— 38 — Kúszó, törpe bokrok melletted kihaltak, Meserózsáidon szépség volt a harmat. Most kellesz Jókai, golgotás, bus útra, Sujtoló keservtől félig holttá zúzva. Kellene a hited: béna kéznek mankó, Kellene a meséd: hétpecsétes ajtó, Melyen át kiszöknénk, altatgatva kínunk^. Kacagó tavaszból temetésre hivunk ; Remény-rőzsét vetnél hamvadó parázsra, Elbujdosott kedvünk visszamuzsikálva. Dérütött ősszel is forrószivü gyermek, Magyar égen boru, borús felhőt kerget.. Felettünk lebegve szivárványos hidon Cirógató szavad tűrésre tanitson. Erő az ifjúnak, békesség az aggnak, Legyünk láncszemei igaz akaratnak, Melyet kovácsoltunk könnyedzette ércből,, Villámló haragból, biztató mérésből. Az elsuhant idő mégis visszatérül, Száz esztendő előtt indultál vitézül. És ma újra itt vagy . . hálás unokáid Visszhangzó igédre esküsznek halálig. Harsonázó kürttel nem köszönt a néped Imás áhítatba takarjuk emléked. S amikor a lélek sötét átkot feled i Ünnepi órákon beszélgetünk veled. Jókai rajza: Kastély.