Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Sikabonyi Antal: Jókai és szlővárosa
— 87 — ember, ilyen absolutus semmi és candidatus, Krisztus tudja mi? ilyen magamforma, az előkészületek éveiben csüggő-lóggó bikfic, nem olyan boldog ám, mint az ember gondolná. Orra előtt egy nagy ménkű sivatag, benne ő egy vándorló porszem . . . Adja Isten, hogy Te több örömmel találkozz az igazi világban, mint én, nem anyagi örömöket értek, azokból elegem van . . Hát hiszen a „ménkű sivatagot" benépesítette ő ezernyi alakjával, a porszemből hegyóriás lett, amit nem rabolhatnak el tőlünk: hanem a boldogsághoz még valami kell, külön tehetség kell. (Ez a melankólikus érzés még sokszor ránehezedik, volt úgy, hogy már arra gondolt, hazatér s letelepszik otthon, mint egyszerű prókátor.) A következő év tavaszán, a Hétköznapokkal zsebében Pestre megy. Amint megjelenik első regénye, boldogan küldi el Komáromba „szeretett anyjának — a szerző." Pestre megy világot hódítani. Előbb azonban itt lesz egy kis baj még a hódítással. Pestről le-lerándul, hogy Etelkát lássa, sőt legjobb barátját Petőfit is magával hozza egyszer. Könnyű kitalálni miért. Károly napra jönnek, Ujszőnyön át a „gyorsparaszt"-tal. S most az egyszer meg lehetett elégedve a választással a hű barát! (Érdekes: mennyivel több romantikus érzés van a szelid Jókaiban, mint a szilaj temperamentumú Petőfiben. Jókai csak szivére hallgat, Petőfi eszére is. Sok szerelme van Petőfinek is, megkérni azonban a bankárleányt kéri meg, majd a gazdag földesúr leányát veszi el. Jókai nem válogat így, nem tesz ily számvetést szivében. Ezért zördül össze vele oly kegyetlenül a jó barát, amikor hirét veszi, hogy Laborfalvi Rózával készül házasságra. S ezért lesz oly szomorú az alkony, amikor hasonló ok miatt elfordulnak tőle mindazok, akik szerették.) A sors azonban máskép határozott. Rövidesen egy kis ártatlan családi pletyka megzavarja a fiatalok boldogságát. S Petőfi második látogatásának egy meghitt családi este őrzi csak az emlékét. Hívják mindkettőjüket, Petőfit külön meghívóval is, fényes vacsorákra. De nem fogadják el. Petőfi tréfásan izen, hogy bár reggelig megőszül bánatában, amiért nem vehet részt az estélyen, de mégsem teheti, mivel barátja családjával kivánja tölteni az estét. A fiatalság mámoros, zajos napjai után vannak, előttük még mámorosabb, zajosabb napok. Kellett nekik a magány. -Petőfi másnap, téli időben, a Dunán át kompon, aztán Újszőnyből megint gyorsparaszttal visszautazik Pestre. Jókai még marad. Hogy aztán történelmet mozgató időkön r
