Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Sikabonyi Antal: Jókai és szlővárosa

— 83 — házat. Ezt már a lebontás után Móricka is segít felépíteni, nemcsak a derék szekeres gazdák. O is üt egyet az alapzat első kövére, bárha a súlyos kalapácsot még úgy fogják a kezében. Ez már úribb otthon, méltóbb az árvák atyjának tisztes hivatásához. A falon szép Teli Vilmos kép. Hányszor kell elmagyarázni a történetét a kis gyermeknek! Vörösné, a hűséges dajka, nem győz kitalálni új és új meséket. Nem kell sok leleményesség hozzá, a Bakony históriái Sobriról, Milfajtról, Mógorról, Pap Andorról, Király Jancsiról szájról-szájra járnak, versben, képben még árulják is őket a piacon. Itt tárul csak szines kép a gyermek élénk fantáziája elé. Nemcsak a céhbeliek, hanem a kisebb árusok is mind különböző szines tarka öltözetükben ülnek portékáik mellett. Az asszonyok fején messziről fehérlik a „tutyi" : arra tart, aki fehér cipót keres. Amott vannak a mézeskalácsosok, fazekasok. Emitt vannak kirakva a tulipános ládák; szépen lemásolt bizonyítványaival megrakva kap majd később a komáromiaktól egy ilyen, világoskék alapon szép, tarka tulipánokkal ékített ládát, amelyet dolgozó szobája legdíszesebb helyén fog őrizgetni mindig. Messziről felismerhetők már ruházatukról a szekeresgazdák, takácsok, molnárok, szabók, csizmadiák. Volt dolguk a híres gombkötő mestereknek, bár inkább paszomántot gyárthattak, mert a gombokat ezüstön alul egyik sem adhatta. Külön tisztelet járt ki a superoknak, nekik köszöni a város a gazdagságát: az ő hajóik úsznak le végig a Dunán gabonával, fával megrakottan. Mindez alakok sorban meg fognak jelenni egy szép napon a száz kötetben, most még csak arra jók, hogy élénkítsék a kis gyermek fantáziáját, hogy felszívódjanak mindenre fogékony lelkébe. A kis gyermek azonban otthon játszik legszívesebben, testvérkéivel, az új ház szép, vörös márványoszlopai körül. Hallgatja édesatyja szép meséit, Csalóka Péterről és a többiről. Első derék tanítójának, Székely Sándornak nem kell bajlódnia a betűvetés tudományával kis tanítványánál, nagy csodálkozására folyékonyan olvas ő a zsoltáros könyvből, amikor kérdi tőle, milyen betűket ismerne. „Milyen angyali élet volt a mi házunknál! Sohasem hallatszott ott egy haragos szó. Testvéreim szerették egymást, engemet még jobban", irja később Jókai visszaemlékezéseiben. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy a játszó pajtásoktól visszahúzódó gyermeknek alig volt más játékszere, mint „a palatábla meg az irai". Szinte látjuk a kis bájos, szőke fiút, amint ebben a meleg lég5*