Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Szabolcska Mihály: Strófák Jókairól (vers)

— 76 — IV. A nö: a férfi eszményképe itten. Naptiszta, glóriás ideál, Kihez a küzdő ifjú szíve, lelke Csak imádkozni jár. Ez a világ a tiszta szerelemnek Meleg, családi, nyájas otthona. — Óh szerelem, gyötrelmes-édes álomr. Nem álmodott át költő e világon Jókainál gyönyörűbben soha! V. Mélyen hajolj meg, hazám ifjúsága, Mikor kimondod a nevét. A szerelemnek ő hadd hintse rátok Első igézetét! Könyvei: csupa liliomsziromból, Szerelme mind: Énekek éneke . . . Az Azrák törzse sohse hal ki végkép:. Míg itt veszi szerelme mintaképét Az ifjú és szelíd szerelmese! VI. Óh Jókai, mi örök büszkeségünk, Szórd ránk öröklő fényedet, S ha valaha e nemzet életét majd Túléli nagy neved: Hirdesse hired akkor is világgá, Az eljövendő századokon át: Hogy az a nép, mely Jókait termette„ Halálosan s haláláig szerette Eszményeit, szabadságát, hónát!