Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Sziklay Ferenc: Jókai, a nemzet-pedagógus
— 129 — Jókai, a nemzet-pedagógus Irta : Sziklay Ferenc Jókai nevétől hangosak a berkek, Jókai neve röppen, szakad le száz és százezer szájról. Alakja megszépül száz év rózsaködében, megtisztul minden földi salaktól s tiszta glóriában áll előttünk a világhíres mese-fejedelem. Ha nem emlékeznénk reá, a köztünk járó, velünk élő emberre, ha nem lenne élet-regénye kitárt könyv, melynek minden sorát, minden betűjét mindenki elolvashatja, azt hinnők, Jókai olyan megszemélyesítés, a magyar nemzet egy század életének perszoniíikációja, olyan fogalom, mint a jó öreg Homérosz. Ha nem lenne ezer változatú sok, nagy irása, egy és egységes az írás egyéni modorában, tán el se hinnők, hogy egy ember képes volt, ha még olyan hosszú élet alatt is, összeírni száznál több kötetet, hisz lemásolásához is kevés lenne egy ember élete. Hát még a kimódolásához s annak a rengeteg tudásnak a megszerzéséhez, amely az egész könyvtárra való írásban benne van. Azt meg egyenesen a mesék világába tartozónak hiheti az időt számolgató ember, hogy nemcsak az írói mesterség volt a Jókai dolga. Emellett politikus is volt, újságíró, napi- és hetilapok, könyvvállalatok szerkesztője, szónok, kertész, természettudós, kaszinó tag, tarokk-partner, ember, férj, apa, nagyapa és ki tudná még felsorolni időt kitöltő rengeteg foglalkozását. • Nem is hitték neki az életében, hogy maga ir mindent, amit aláir, megvádolták, hogy ugy tesz mint az öreg Dumas Sándor, hogy regényeinek részleteit fiatalabb írókkal dolgoztatja ki, pedig az az igazság, hogy az írásainak körülbelül egyharmad részét névtelenül, vagy álnév alatt irta meg. A nagy halott ma mint emberfölötti ember él a lelkeinkben, akinek hibái is erénnyé nemesedtek. Az egykorú kritika s ma is még a kákán is csomót kereső kritikusok Jhada igyekszik nagyképűen eloszlatni a Jókait körülfogó aranykört. Kifogásolják, hogy kompozíciója laza, lélektana következetlen, szereplő személyei, különösen főhősei nem emberek, de az angyali jóság, vagy ördögi gonoszság megtestesítései, abszurd alakok, akiknek a való élethez semmi közük. Jókai Emlékkönyv. 9
