Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Jankovics Marcell: A birtokvásárlás

adósságra valamit. Ezért lesz esztendőről-esztendőre olcsóbb a birtok is, mert nem kell érte annyit kérnünk, amennyivel tartozunk. . . — Hát akkor miért akarnak mégis megválni e remek kis tanyától, az igéret földjétől ? — Oh, egyszerű a felelet. Megsiratjuk mi a göröngyünket, mint a földönfutó, de szabadok leszünk, mint az igazi urak ! Nincs jajkeservesebb, mint az egész életen át másnak dolgozni. Egy nagy bánat van: én ültettem még a fáját, más szedi le a rózsáját. Pompás meggypálinkát töltött. — Magam főztem. Kocintsunk arra: szép az élet, ameddig hiszünk benne. . . Újra kinált cigarettával, de magának sodort silányabb do­hányból. A másik két leány is. — Mindezt ő tervezte, — a kis paraszt. . . szóltak hálás pillantással a barna meg a szőke. Barátom felállt. Mélyen meghajolt és kertelés nélkül nagy­komolyan annyit mondott: — Megyünk. Megállt a zápor. Szenttamásra kisütött újra a nap. Ha lesz annyim, hogy visszajöhetek, visszajövök ... a földért. A három leány kikísért a tornácig. Két nyergelt ló állott a rózsaparkban. A kis paraszt magyarázta: — Ugy gondoltam, hogy nagyon sáros lesz az ut az állomásig^ Itt az én két szolgálati lovam. Mihály, az apám régi tiszti szol­gája már előre ment az állomásra. Majd ő visszahozza a paripá­kat. Fájdalom, kocsit nem tarthatunk. Bucsuztunk. Mentünk. Hallgattunk. A nyárfasorban üde, nedves volt a levegő. A rezegő nyárfa­levelek még többet beszéltek, mint idejövet, — még ezüstöseb­ben csillogtak, mint az elébb, mert mindegyiken ott ringott a magas ég egypár örömkönnye. Barátom még a vasúti kocsiban sem szólt semmit. Elővette apró jegyzőkönyvét és számított. — Nos, bajtárs, — mit szólsz, ha van mondani valód ? — Hagyj békét. Számolok, hogyan vegyem "meg a földet. * Elmúlt vagy egy nagy esztendő. Megint azon a kis dunán­tuli állomáson találkoztunk. Nem irt, hanem táviratban kéretett oda. Türelmetlenül jártam föl és alá. Mit akarhat tőlem ez a bo­londos nagy fiú! A javíthatatlan. Nagyon drága lehet még az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom