Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Bartóky József: Korvin János (elbeszélés)

— 99 — János herceg lépdelt, emelt fővel, nyugodtan s piros selyempárnán ugy vitte Szent István koronáját. Mikor az emberek észrevették, hogy János herceg nemcsak hogy lemondott a koronáról, hanem imhol maga viszi azt Ulászló király előtt, az ünneplő sokaságban itt is, ott is mozgolódás támadt s valami morajlás. — Megjött az esze! — súgta az egyik főúr a másiknak — azt gondolja, hogy jobb a nyugalmas hercegség, mint a bizonytalan királyság! — Eladta magát Ulászlónak! — súgták-búgták a köznemesek. egymás között továbbadva a szót. t — Vásárra vitte a Szent Kpronát! -— dohogták hátul a jobbágyok — bizonyosan bennünket is eladott; sok aranyat kaphatott ettől a cseh embertől! Hogy az ország békéjéért tett le a koronáról s minden magyarok példájára ezért viszi most azt a törvényesen választott király előtt, bizony egy magyar sem mondta . . . Hanem mikor a menet a templomhoz ért, az egyik külső oszlop mögül előrehajolt Kódorgó Péter és halkan odaszólt János herceghez: — Most már látom: egészen Hunyadi vagy! A lőcsei fehér asszony. Jókai rajza. T*