Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

gyobb városában. A csehországi német iparvidékeken a helyzet katasztrofális. A vizsgálattal megbízott közélelmezési miniszteri biztos megállapítja, hogy az éhhalál nem tartozik a ritkaságok közé. A jelentésből kitűnik, hogy sok ember ezen a vidéken végső kínjában kimegy a mezőre, füvet eszik és egy-két nap múlva holtan találják meg. Ugyanez a helyzet Dalmáciában, különösen a szigeteken. Báró Hazai Samu, a pótlásügyek főnöke még 1917 augusztusában jelenti az uralkodónak, hogy a szeptemberben elinduló harmincharmadik menetzászlóalj után semmiféle pótlás emberanyagban nem áll rendelkezésre. A katonák testén lerongyolódott az uniformis, fehérnemű már alig van és a fronton az elégedetlenség a minden kritikán aluli élelmezés miatt napról-napra nő. Férges szárított főzelék a mindennapi eledel. Hodža gazdasági tervei A monarchia, mint egy viharban hányatott hajó, minden célkitűzés nélkül ide-oda hányódik. Nem tudják, mi lesz holnap, hagyják, hogy az események fejük fölé nőjenek, a holnapra nem gondolnak. Ugyanakkor a bécsi Landtmann-kávéház egyik sarkában egy kis cseh és szlovák társaság ül össze és Hodža előadást tart az eljövendő csehszlovák állam gazdasági kérdéseiről. Mindenekelőtt egy földhitelbank alapítása áll a programon, amely egyúttal kikristályosodási pontul szolgáljon a gazdasági és hitelszövetkezeti élet számára. Az alapítandó új szlovák agrárbank, amelynek vezetőjéül Cablk Jánost szemelték ki, fogja a parcellázás és a földreformmunkálat szervezését végezni. 79