Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

1918 januárjában Maniu Gyula is megjelenik Bécsben. Elpanaszolja elégedetlenségét a passzivitás miatt, amelyet a románok Erdélyben úgyszólván a háború kitörése óta mutatnak. Hodža ebben a kérdésben tökéletesen megegyezik a román politikussal. Ő is több aktivitást szeretne a szlovák vidékeken látni és azt kívánja, hogy legalább a szövetkezeti téren kezdődjék meg valami élet. Houdek Fedor, aki szintén katonai szolgálatot teljesít századosi rangban, megnyugtatja Hodžát, hogy ebben az irányban máris történt valami. Az új esztendő új híreket hoz harcterekről. A csehszlovák légiók hírneve a. francia, angol, olasz és amerikai sajtóban napról-napra növekszik. A „Matin" hasábokat szentel a légiók harckészségének és nagy készséggel emlékszik meg Masaryk, Beneš és Štefánik munkájáról. Ezek a hírek nagy lelkesedéssel töltötték el a bécsi csehszlovák aktivistákat, még az sem hűtötte le őket, hogy Oroszország Bresztlitovszkban kiilönbékét kötött a központi hatalmakkal. Az orosz forradalom után erre mindenki el volt készülve. Forradalmi megmozdulások a hadseregben Az események most már villámgyorsan követték egymást. Pünkösd napján négy szláv legénységű ezredben nyilt forradalom tört ki Pécsen, Rimaszombatban, Trencsénben és Kragujevácon. A lázadást ugyan vérbefojtják, de a forradalmi jelenségek ettől kezdve a monarchia minden részén megismétlődnek és egyre nagyobb gondokat okoznak a fiatal császárnak és a hadvezetőségnek. A szlavóniai erdőkben éppen úgy, mint a szlo80