Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

Szlovenszkóra csend borult, ahogyan Hodža megjegyezte, olyan csend, mint a temetőben. 1917 júliusában Stodola Kornél bécsi lakásán cseh és szlovák politikusok gyűltek össze. A csehek részéről Stanek, Udržal és Sedlák, a szlovákok soraiból Hodža, Dérer és Ivánka jelentek meg a tárgyaláson. A bécsi munkába belekapcsolódik Štefánek Antal, aki Prágában él és rendkívül értékes öszszekötő kapcsolat a prágai cseh maffia és a bécsi szlovák csoport között. Šrobár ellátogat Bécsbe és informálja Hodžát a szlovenszkói hangulatról. A szlovák katolikus papság eleinte tartózkodó álláspontra helyezkedik, attól fél, hogy minden atheizmus, ami Prágából jöhet. Hlinka azonban határozottan a csehszlovák egyesülés mellett van. Az idő őszre jár és az új kormány még mindig nem terjesztette be választójogi javaslatát. Wekerle miniszterelnöknek nem volt sürgős a dolog. Különösen mióta az öreg úr teljesen Tisza befolyása alá került. Ami kiszivárgott a választójogi minisztérium titkos műhelyeiből, — mert választójogi minisztériumot kreáltak már Vázsonyi Vilmosnak, csak választójogot nem akartak adni — mindössze az volt, hogy a Károly-csapatkeresztes katonákra ki fogják terjeszteni a választójogot. „Tiszta blöff", jegyezte meg erre éleslátással Hodža. Éhségtüntetések és sztrájkok a monarchiában A központi hatalmak helyzete a mögöttes országrészekben egyre katasztrofálisabb lett. 1917 végén szakadatlan éhségtüntetések vannak Prágában, Bécsben és Ausztria majdnem minden na78