Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

járását, Seton Watson pedig számos cikkben és könyvben bélyegezte meg a magyar uralkodó-osztály középkorba illő népnyúzását. Tisza István újra uralomra jut A koalíciós kormány semmiféle koncepciót nem mutatott. Áldatlan üres harcok foglalták el idejét, örökösen taktikázott, ahelyett, hogy igyekezett volna végrehajtani azt a programot, amely Magyarországot a középkori elmaradottságból kiragadja és amely feltétlenül szükséges lett volna ahhoz, hogy lakosságának nincstelen millióit akárcsak félig-meddig kielégítse. Ezek a harcok kiábrándították a nagy tömegeket azokból az illúziókból, amelyeket a koalícióhoz fűztek. Akármi jöhetett utána, csak jobb lehetett, mint az örökös harc. így magyarázható az az átütő siker, amelyet a teljes visszavonultságból kilépő Tisza még a Kossuth-pártnál is reakciósabb programjával aratott. A koalíció megbukott, kormányzásra újból Tisza pártja jutott. Egyelőre a középkorias feudális uralomnak ez a konok megtestesítője még nem lépett előtérbe, mint miniszterelnök. De pontosan kiszámítva tudta, hogy erre is sor kerül. Kezdetben csak mint pártvezér szerepelt és a miniszterelnöki székbe Khuen-Héderváryt ültette. Ez a politikus húsz esztendőt töltött Horvátországban mint bán. A központi hatalom és a parlament porondján teljesen járatlan volt és Tisza tisztában volt vele, hogy rövidesen el fog bukni és helyet ad olyan politikusnak, aki szintén csak szálláscsináló lesz a miniszterelnöki székben a mindenható pártvezér számára. Tisza ekkor a képviselőház elnökének 70