Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

választatta meg magát, mert ez a pozíció több módot adott számára Lukács László kibuktatására a miniszterelnöki székből. És az alkalom rövide­sen el is következett. Lukács László Európa legnagyobb panamistája Désy Zoltán képviselő 1913-ban sürgős interpel­lációra kért engedélyt a munkapártban elharapó­zott korrupció tárgyában. Ebben az interpelláció­ban súlyos vádakkal illette Lukács László minisz­terelnököt. Azt állította róla, hogy magánvállala­toktól súlyos milliókat fogad el bizonyos ellen­szolgáltatások fejében a pártkassza számára. Ti­sza István, mint tapasztalt parlamenti politikus, tisztában volt vele, hogy Désy interpellációja a Házban csak azzal végződhetik, hogy a miniszter­elnök magyarázatát a többség elfogadja s így ez a kérdés el lesz temetve. Hiszen Magyarországon mindenki tudta, hogy a mindenkori miniszterelnö­kök honnan szerzik a pénzt a pártkasszákba. Az ellenzék bizonyára műfelháborodást produkálna, de aztán a Ház többségének határozata ellen, még ha akarna, sem tudna apellálni. Ez azonban nem volt Ínyére Tiszának és ezért a sürgős interpellá­ciót nem engedélyezte. A számítás pompásan be­vált. Désy Zoltán vádjait nem a parlamentben mondotta el, hanem egy népgyűlésen jelentette ki, hogy Lukács László miniszterelnök Európa leg­nagyobb panamistája. Tisza most azt követelte a miniszterelnöktől, hogy a bíróságnál kérjen elég­tételt a rágalmazásért. Tisztában volt vele, hogy Désy Zoltán bizonyítani tud és ezzel Lukács Lász­ló politikai karriérje be is fejeződött. Kínos meg­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom