Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

főszolgabíró, utána az esperes, az adminisztrátor és a jegyző hintója. A nép tiltakozni próbál, hogy az ő filléreiből építette templomot hivatalos hatalommal akarják felszentelni. A főszolgabíró int a kocsisnak, az megrántja a gyeplőt és a hintók vakon rohannak be a tömegbe. Asszonyokat gázolnak el, gyermekeket tipornak le, mire a férfiak megragadják a lovak zabiáit. A főszolgabírónak ez éppen elég volt arra, hogy tüzet vezényeljen. Kilenc halott maradt a helyszínen, hatan pedig pár nap múlva szenvedtek ki a kórházban. A rózsahegyi törvényszék szigorúan ítélt — persze nem a gyilkosok, hanem a černovai parasztok ellen. Negyven vádlott négyhónapi fogháztól háromévig terjedő fegyházra, illetőleg börtönre kapott ítéletet. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság, hogy a černovaiak magatartása okozta tizenöt ember halálát. Ezek az események hihetetlen izgalmat és megdöbbenést keltettek az egész műveit világ közvéleményében. A magyar parlament azonban könynyedén átsiklott ezen az eseményen. Hodža Milán két nappal a černovai véres vasárnap után interpellációt intézett a belügyminiszterhez, beszédét azonban alig tudta elmondani, mert a kormánytöbbség bölcsebbnek látta őt lehurrogni úgy, hogy alig szólhatott. Andrássv Gyula belügyminiszter pedig egyenesen csodálkozásának adott kifejezést, hogy akad a magyar parlamentben olyan képviselő, aki a lázadó parasztok pártját fogja. A művelt Nyugat azonban nem hagyta magát befolyásoltatni a nemes gróf csodálkozásától és Björnson a legélesebben elítélte a magyar urak el69