Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

ciót kezdett, Jeszenszky Sándor a választás diktá­tora Tisza egyenes parancsára mindenkit törölt a jelölésből, aki a választójog híve volt. Hodža és Ferenc Ferdinánd Hodža Milánt családi hagyománya dinasztiaelle­nessé tette. Már nagybátyja, Hodža Michal Milo­slav példájából megtudhatta, hogy a királyi szó és ígéret nem sokat ér. Itt azonban nem volt más vá­lasztás és Hodža éppen a mult kudarcain okulva a dinasztiával való kapcsolatot egy nagy feltétel­hez kötötte. Ez a feltétel az általános választójog volt. Ha ez megvan, a nép nemzetiségi különbség nélkül urává lesz a parlamentnek, s akkor a Habs­burgok becsapási módszere már nem érvényesül­het, hanem inkább az érdekközösségnek egy bizo­nyos neme. Ferenc Ferdinánd eleinte nem volt az általános választójog híve és Hodža, Vajda és Kristóffy szívós harcába került, amíg Ferenc Fer­dinánd körében a választójog ellenségei vereséget szenvedtek. Mihelyt Ferenc Ferdinándot sikerült meggyőzni, hogy az általános választójog Magyar­országon a konzervatív demokráciát jelenti, a trón­örökössel való paktum lehetségessé vált. Ferenc Ferdinándot Magyarország nem magyarnyelvű nemzetei felszabadítóként várták, tudták, hogy a magyar feudálisoknak nem barátja, legfeljebb csak Zichy Jánoshoz fűzi személyes kapcsolat, de sem Tiszát, sem Andrássyt, sem Kossuthot nem szereti. Ferenc Ferdinándnak rendkívül megtetszett Po­poviciu Aurél „Gross Oesterreich" című munkája is. Csakhamar érintkezés keletkezett a román po­litikus és a trónörökös között. Popoviciu aztán 5 Sebestyén József dr: Hodža Milán útja. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom