Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

laszként ugyanazon a napon, 1894 március 15-én. a magyar nemzeti ünnepen a. hatodikos gimnazista megtagadta a himnusz éneklését. A büntetés elég szigorú volt: consilium abeundi. Nem nagyon nehéz szívvel hagyta el Sopront és a legújabb stáción, Szebenben valamivel melegebb fogadtatásra talált. Az erdélyi szászok akkoriban maguk is nemzeti kisebbségi sorsban, türelmesebbek voltak a fiatal szlovák diákkal szemben. Hamarosan megismerkedik az elnyomott román kisebbség diákjaival és a szebeni kis diákszobákban nem egy olyan barátság fejlődött, amelynek jelentősége messze túlment az ilyen diákbarátságok jelentőségén. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a kisantant alapkövét a szebeni kis diákszobában rakták le. Valósággal elröppent az idő az érettségiig, amely után felmerült a kérdés, minden diák égető kérdése, milyen pályára lépjen. Amikor az iskola igazgatója megkérdezte a maturáns Hodžától, milyen pályát választ, azt felelte, hogy jogász lesz. Az igazgató mosolyogva jegyezte meg: „Ah, magából sose lesz jogász, maga újságíró lesz..." Hodža Budapesten A millenium évében került Hodža Milán Budapestre. Kétségtelen, hogy az a pompa, a díszmagyarok valóságos színorgiája, a színarany sújtások, drágaköves forgók, nagy hatást tettek a fiatalember lelkére. Egyik oldalon az arany, a fény, a ragyogás, pár lépéssel arrébb a sötétség és a nyomor. A szlovák egyesülethez menekült, ott találja meg leginkább önmagát, szlovák testvérei között. Jogi tanulmányai helyett szívesebben fog46