Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Harmadik fejezet: Hodža Milán szárnybontogatása

HARMADIK FEJEZET Hodža Milán szárnybontogatása Az évszázad fordulójában egy szlovák fiatalember jött Budapestre, amely éppen akkor élte fejlődésének Sturm und Drang korszakát. Ahol azelőtt homokpusztaság volt, amelyet egy-egy tavaszi szél Szaharává változtatott át, most építőállványok nyúltak az ég felé. A Ferenc körút födszintes viskóinak telkén ötemeletes paloták épültek, a Sándor uccai szűk parlament helyett, amelyet Budapest székesfőváros évi egy aranyforint virtuális bérért engedett át az államnak, megalkották a Dunaparton a világ egyik legszebb parlamentjét. Budapest épült és magyarosodott. A külvárosokban az idősebb generáció még németül beszélt és ha a budafoki sváb parasztasszony behozta a városba a tejfölt és a tojást, nem kellett magát megerőltetnie, a háziasszonyok szívesebben beszéltek vele németül, mint magyarul. Ebben a városban ugyancsak hatalmas diplomáciai érzékre volt szüksége annak, aki szlovák földről jött, szlovák akart maradni, küzdeni akart a szlovák nép szabadságáért és nem akart elmerülni. Hodža Milán olyan fából volt faragva, hogy ebben a világban is férfiasan megállta a helyét. 41