Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Mésodik fejezet: Harcok a magyar sovinizmus ellen

kapott a kormányban való részvételre. Ennek a meghívásnak nem tudott ellenállni, pedig az ár a megalkuvás volt. Tisza Kálmán azonban nem volt az az ember, aki a hatalomban való részvé­telért ne hozott volna áldozatokat is. A bihari pon­tokat egyszerűen szegreakasztották, a párt fuzio­nált Deák középpártjával és elfogadta annak pro­gramját. Ez a pálfordulás az ország közvéleményé­ben óriási felháborodást keltett, amelyet valami­képpen le kellett vezetni. És hogy a balpárt be­bizonyítsa, mennyire hazafias szellem hatja át, rá­vetette magát a magyarosításra és tűzzel-vassal irtotta a nemzetiségi szellemet. Az ellenzék nem maradhatott mögötte hazafiságban a kormány­pártnak, elképzelhető tehát, hogy a nemzetiségek üldözésében még rá is duplázott Tisza Kálmánra. Érdekes tünet az, hogy éppen a nem magyarajkú politikusok köréből indul ki a legvadabb soviniszta üldözés. Griinwald Béla, a zólyomi alispán, később országgyűlési képviselő, indította meg írásaival, agitációjával és alispáni prakszisában a szlovákok üldözését. Griinwald Béla magyar sovinizmusa Griinwald Béla a magyarosítás akadályát a vár­megyei közigazgatásban látta, ahol még túlságo­san nagy autonómia volt. Meggyőződése szerint a megyei autonómia eltörlésével kihúzza a talajt a szlovák nemzeti mozgalom lába alól. Ha a megyei hivatalnokokat az állam nevezi ki, jobban kezé­ben is tartja őket. Ez az elgondolás nem bizonyult helytállónak. Akadályokba ütközött azért is, mert a szolgálati pragmatika és a minősítési törvény 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom