Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Mésodik fejezet: Harcok a magyar sovinizmus ellen

alkalmazásával a vármegyékben elvesztették volna azok a megyei hivatalnokok, akiket részben a földbirtokososztály érdekéből, részben pedig sógorságból, komaságból választottak meg, de amelynek megfelelő kvalifikációja nem volt, állásukat és ezzel befolyásukat. A földbirtokososztály érdekében inkább az állott, hogy saját kreatúráikat helyezzék el a vármegyénél, mint esetleg idegenből jött elemeket. A terv tehát megbukott és a municipiumok továbbra is a földbirtokos gentryosztály legerősebb várai és leghevesebben védelmezett pozíciói maradtak mind a mai napig. Inkább maradt minden a régi ázsiai állapotban, ahogyan azt Sennvei Pál báró igen találóan jellemezte. A nemzetiségek nyelvkövetelései most már úgy a parlamentben, mint a sajtóban a legélesebb ellenkezésre találtak. A „Pesti Hirlap" erről a kérdésről így ír: „Ha a nemzetiségi képviselők szónokai valamilyen előnyt ki akarnak harcolni anyanyelvük számára a magyar nemzet és a magyar nyelv kontójára, borzasztóan tévedni fognak. Nem fog akadni egy magyar kormány sem, amely jottányit is enged abból, hogy a magyar nyelvet a nemzetiségekre rákényszerítse. Erre még gondolni sem szabad. Nem engedjük meg, hogy a kormány, még ha ígéretet is tett rá, az 1868-as nemzetiségi törvényt tényleg végrehajtsa. A nemzetiségi párt a magyar parlament szégyenfoltja." A nagy nemzeti fellendülés célja pedig egyenesen az volt, hogy a nem magyarajkú nemzetiségeket megmagyarosítsák és ezzel a húszmillió raa31