Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

jobb egy megbékélt Dunavölgye, mint a hadszíntér veszedelme. Ezért örömmel üdvözlök minden olyan lépést, amely bennünket, középeurópai népeket ebbe az irányba ösztönöz." A többi pesti liberális lapok egyöntetűen megállapítják, milyen nagy szolgálatot tett Hodža beszéde az emberiség békéjének. De nemcsak a magyarországi, hanem az utódállamokbeli magyar sajtó is őszinte lelkesedéssel fogadta a történelmi megnyilatkozást. Érdemes a napisajtó tiszavirág-életéből kimenteni azokat a szavakat, amelyeket az erdélyi ellenzéki magyarság kolozsvári lapja, az „Ellenzék" vezércikkben mond: „Két napja már, hogy lángolnak és melegítenek a választékos és termékeny mondatok, amelyeket Hodža Milán csehszlovák miniszterelnök mondott Komáromban a Jókai-szobor alapkőletételén. Már rossz sejtelmünk volt, hogy az ünnepség talán elmarad, vagy talán kevesebb jelentőséggel folyik le, mert Hodža Milán bukaresti útja talán megakadályozza régen adott szavának beváltásában. De az érdekes szláv politikus, aki magyar és szász iskolákban nőtt fel, aki a Duna völgyének volt nemzetiségi képviselőit a magyar parlamentben szoros harcvonalban szervezte meg, szilárd ura minden szavának és szoros kötelességének véli, hogy államának politikai váltóit, mint a kárpátaljai önkormányzatot és a komoly kisebbségvédelmet be is váltsa. Hodža ezúttal is állta szavát, megjelent a komáromi ünnepségen és magyar beszédet mondott olyan gondolatokról és érzésekről, amiket erényes és erélyes politikus a Dunavölgyében min185