Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

amely a romantikus korból a realitások idejébe való átmenetnél az egész kultúrvilág közkincse volt. A csehszlovák kultúrközvélemény természetesen tudatában van annak, hogy Jókai nélkülözhetetlen oszlopa volt a magyar kultúrának és annak vezére a modern irodalmi ébredés korában. Egyáltalán nem érzek összeférhetetlenséget a saját politikai és közjogi pozíciómmal szemben, amidőn ünnepelni jöttem ide a magyar prózaírás e nagyságát, mert a nemzeti érzés értékét nem a gyűlölet, hanem az a tisztelet jelzi, amelyet a maga erejének teljességét elért nemzet a másik nemzet értékei és szellemi alkotásai iránt táplálni tud. A humanizmus szempontjából nemzetének igaz fia csak az lehet, aki a nacionalizmusban nem a békétlenség forrását látja, hanem saját nemzeti kultúrája tökéletesbítéséért való felelősséget. Éppen Jókai örök tanuja annak, hogy a nemzeti öntudat nem összeegyezhetetlen a többi nemzettel való együttmunkálkodással. A nemzeti érzés nem jelent elszigeteltséget. Éppen ellenkezőleg, a nemzeti büszkeség egyenesen megköveteli, hogy a kultúrértékek a nemzetek nemes küzdelmében fejlődjenek ki. Jókai ideálja az egész emberiség kultúrája Jókai egyenesen mintaképe volt annak és örökidőkre az is marad, miképpen lehet nemcsak saját nemzetünk szellemi kincsestárából, hanem valamennyi nemzetéből is összefogni azokat az elemeket, amelyekből elsősorban a nemzeti kultúra, de összhangú értékeik összetételéből az egész emberiség kultúrája is épül. 12 Sebestyén József dr: Hodža Milán útja. 177