Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

Ezen a talapzaton nyugszik a nemzetek együttműködése és egymáshoz való kölcsönös közeledése. Aki azt akarja, hogy saját nemzete tiszteletben álljon, annak tisztelnie kell más nép nemzeti érzését is. Jókai meleghangú cikke Prágáról Jókai 1874-ben a „Hon" című lapjában tárcát írt, amelyben Prágát Béccsel hasonlítja össze és többek között ezeket írja: „Bécs egy nagy világbazár, Prága egy nagy nemzeti múzeum. Nyolcvan torony emelkedik az ódon idomú háztetők tömege közül, templomai rakva nemzeti ereklyékkel. Nagy hősök, királyok, nemzeti szentek szobrai, képei, művészektől festve, faragva, márványból, ezüstből, keményfából; merő drágakövekkel kirakott kripták és még drágább faragványokkal ékesített sírboltok, amiknek egyikében tizennégy király legdrágább hamvai pihennek; az ezüstangyaloktól emelt ezüstkoporsó a nagy szent tetemeivel, a szobrok, kincsek között a láncrakötött ágyúgolyó, amely a nehéz csatákra emlékeztet, az ős gyertyatartó, amely bölcs Salamon templomáig viszi eredetét, a kimagasló Hradsin vár, a szentek szobrai, a harci csoportok kőből, mik az óhídon át maguk között átbocsátanak. Csupa drága és keserű emlék, csupa kővévált história, aranyba, ezüstbe öntött nemzeti nagyság, amely a múlttól megválni nem enged. És a cseh nemzetnek nemcsak múltja van, vitézi tettekről nevezetes: népe előrehaladt iparban, földmívelésben, művészetben, irodalma kifejlett, tudományos intézetei virág178