Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

— Az állam minden polgárának össze kell forrnia az állam eszméjével — mondja a munkásképviselő —, mi is azt akarjuk, hogv köztársaságunk, mint a nyugati humanista demokrácia középeurópai szigete, mindenfelől várható támadásnak diadalmasan ellen tudjon állni. Az állam azonban csak akkor érezheti magát minden eshetőséggel szemben felkészültnek, ha a tökéletes technikai felkészültséggel az állam polgárainak teljes megelégedettsége párosul. Éppen ezért államvédelmi felfogásunkból folyó kötelességünknek teszünk eleget, amikor Miniszterelnök úr előtt, most a parlament őszi megnyitásának küszöbén a dolgozó és haladó magyarság nevében megjelenünk és felhívjuk Miniszterelnök úr figyelmét azokra a teendőkre, amelyeket a megoldásra váró problémák ködös világából végre a mindenki számára megadott valóság köznapi élet síkjába kell beállítani. — Miniszterelnök úr harcos életét népe boldogulásáért és szabadságáért folytatott küzdelemnek szentelte, most pedig a békés építés és demokrácia útján egy jobb jövő felé vezeti, amelyben mi is hiszünk és amelynek felépítésében mi is sorsközösséget akarunk vállalni. A köztársaság népeinek hídszerepe — Az ön kormányának egyik jeles tagja, aki ugyancsak a szlovák föld szülötte, dr Dérer Iván tanított meg bennünket arra a történelmi koncepcióra, amelyet köztársaságunknak követnie kell, a Dunamedence népeinek egymásra utaltságából folyó ama szükségszerűségre, hogy a köztársaság cseh-, szlovák-, német- és magyarajkú népeire há171