Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

szellemű sajtó magyar képviselői. Az első komoly lépés ahhoz, hogy a magyar kisebbségi kérdés kiemelkedjék a pártpolitikai ellentétek kátyújából. Csomor István a magyar földmívesek nevében beszél. Hangja emelkedett, beszédében semmi elfogultság. Ezt mondja: „Miniszterelnök úr, a földmívesdemokrácia zászlaja alatt felsorakozott magyar földmívesek szeretetének és megingathatatlan hűségének vagyok tolmácsa és azzal a magyaros jókívánsággal köszöntöm, hogy történelmi erejű és értékű munkájának folytatásához adjon az Úristen erőt, egészséget az emberi kor legvégsőbb határáig tartó boldogsághoz hosszú életet. Mi nem úgy jöttünk ide mint idegenek, nem cifrázzuk a szót, úgy szólunk a Miniszterelnök úrhoz, mint fiú az atyjához. Sebeink vannak, amelyek a gyógyító írt várják. Sérelmek gyűltek össze és ezek reparációt igényelnek. A magyar kisebbségi hajlék áll ugyan, de tetőzete még nincs. Sok még a tennivaló a magyar kisebbség érdekében. Azt akarjuk, hogy a kisebbségi hajlék mielőbb tető alá kerüljön. A köztársasági eszme tanyát leljen minden magyar lélekben. Hadd érezze magát otthon minden csehszlovákiai magyar új hazájában, a csehszlovák köztársaságban: szabad polgárok a szabad államban. Mi a magyar kisebbség sérelmeit kulturális és gazdasági követeléseit írásba foglaltuk és kérjük, tegye azokat megfontolás tárgyává. Hallgassa meg szavunkat és teljesítse kívánságainkat." Schulcz Ignácnak, a gyakorlott szónoknak biztosan ható szavaiból kicsendül az az elfogódás, amelyet bizonyára minden ember érez, amikor tudja, hogy történelmet csinál. 170