Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

ni, nem szeret szervezkedni, ennek okát a féltékenységben és bizalmatlanságban látom. A paraszt nem bízik a parasztban. Ezt én nyiltan a szemükbe mondhatom, mert én is paraszti családból vagyok. Nem vagyunk bölcsek, mert soká hordtuk a jármot és legtovább voltunk rabszolgák. Ez máskép kell, hogy legyen. Ami a szívemen, az az ajkamon: igazat szóltam, mindent meg fogok tenni önökért, akiket testvéreimnek tekintek. Vigyék hírül küldőiknek, hogy szenvedésüket átérzem és sorsukon könnyíteni akarok. Nem ígérgetek, cselekvéseim után ítélkezzenek. Ne feledjék, hogy az egész világon majdnem elviselhetetlen a gazdasági helyzet. Amit ilyen viszonyok között emberi erővel tenni lehet, azt megtesszük!" A magyar történelmi festők nem láthattak volna itt aranysujtásos mentéket, kócsagoš forgójú prémkucsmákat és színarany kardhüvelyeket. Ezt a jelenetet tehát nem festették meg. De aki ott volt és látta, miként derülnek fel ráncos paraszti arcok, hogyan telnek meg a hála könnyeivel fénytelen szemek, az nem fogja soha sem elfelejteni, amikor a parasztdemokrácia apostola és a parasztság kiküldöttei szövetséget kötöttek. Nem kellett itt semmit sem pontokba foglalni: ugyanazt akarta Hodža, mint a paraszt: földet, tisztességes földreformot. A köztársasági mozgalom rohamos térhódítása A mozgalom döbbenetes erővel terjedt. A Tardoskeddről meginduló szervezkedés magával ragadja Farnadot, Hidaskürtöt, Bagotát, átterjed Galántára, átcsap Tósnyárasdra és Zsigárdra, 158