Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Hatodik fejezet: Hodža és a magyarok

foknak, nagybirtokosoknak és azok jószágigazgatóinak, prókátorainak volt helve. A parasztságnak, munkásságnak nem volt képviselete, a városi polgárságnak is csak nagyon csekély befolyása volt a törvényhozásba. A nyílt szavazás, a terror, a választói jogot a városi polgárság számára súlyos kötelességgé tette. Éppen ezért ennek az osztálynak politikai iskolázottsága, rutinja csaknem a nullával volt egyenlő. Átengedték a teret a nagyuraknak és boldog nemtörődéssel hagyták magukat pórázon vezetni. Az államfordulat szinte elkábította az utódállamokba sorozott magyarságot. Most jó lett volna a politikai iskola, az önállóság! Most végre eltéphették volna a pórázt és mehettek volna a maguk útján, elkülönítve a nagybirtokosoktól, akikkel teljesen ellentétes érdekeik voltak és mindig is lesznek. A magyar parasztság a nagybirtokosok járószalagján A nagybirtokosok legelőször tértek magukhoz és azonnal megragadták a politikai gyeplőt. Ők tudták, mi forog kockán: létalapjuk, a nagybirtok! Megmenteni talán csak úgy lehetne, ha be tudnák fogni szekerükbe az egész magyar népet, ha megtalálnák azt a bűvös varázsigét, amellyel a magyar parasztot még arra is rá tudják venni, hogy saját érdekeinek ellenére odaálljon a nagybirtokosok mögé. Megtalálták. Elhitették a paraszttal, hogy ez csak ideiglenes állapot, hogy az ország határait újból visszaállít350