Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Örödik fejezet: A miniszterelnöki székben

Benešre, hetvenhat üres szavazólapot számoltak meg, míg huszonnégy törvényhozó a jelöltségtől visszalépett Nemecre adta le szavazatát. A magyar ellenzéki pártok Rückl pápai kamarás befolyására a katolikus szempontot vették vezérelvül és szintén Benešre szavaztak. Ez a megnyilvánulás sok lehetőséget nyitott volna meg, ha a magyarok a megkezdett úton haladtak volna tovább a politikai aktivizmus felé. Az első lépést azonban, a magyarság kárára, nem követték elhatározott cselekedetek és így a magyarságnak egy újabb lehetősége ismét a vízbe esett. Az elnökválasztás lefolyása rendkívül megerősítette Hodža miniszterelnöki pozícióját és most már komoly és elhatározó lépésekkel igyekszik fölépíteni régi koncepcióját, a Dunamedence kérdésének megoldását. Párizsi, bécsi, belgrádi és bukaresti tárgyalásai során megérlelődött Hodžában az a meggyőződés, hogy régen megérlelt és 1934-ben végleg formulázott dunai koncepciója nem ütközik áthághatatlan akadályokba. Maga a gondolat, hogy a dunai népek önmaguk vegyék kezükbe sorsuk irányítását és ne szegődjenek a nyugati nagyhatalmak uszályhordozói sorába csak azért, hogy egymással szemben megvédjék vélt érdekeiket, nagy szimpátiával találkozott az érdekelt államok egyrészével. Ennek a koncepciónak első etapja az lenne, hogy a kisantant-államok és a római jegyzőkönyvhöz tartozó államok, tehát Ausztria és Magyarország egymáshoz közeledjenek és szerződéses viszonyba lépjenek. Ennek ma még vannak akadályai, vannak a dunai államok között problémák, amelyek elválasztják őket. A revízió és a Habsburg restau138