Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Örödik fejezet: A miniszterelnöki székben

rárpárti miniszter a pártkeretekből, nagy, általá­nos állami szempontok szószólója lesz, akinek gondja van arra, hogy a földmívelésben az irányí­tott gazdálkodás elvei szerint kiépített új rendszer után olyan módon tűzze ki a kormány feladatát, hogy ez az állam gazdasági politikáját harmoni­kus egészbe foglalja össze olyan rendszabályok­kal, amelyek a gyáripar számára további piaci le­hetőségeket és ezzel új termelési lehetőségeket is adjon. A termelési ágak egymást kiegészítő voltá­nak ennyire érett megfontolása után valóban nem hat meglepetésként ennek a politikusnak a szava, amikor kijelenti, hogy a népnek nem segélyt, ha­nem munkát kell adni. És szavait tettek is köve­tik, amit legjobban az igazol, hogy miniszterelnö­kösködése óta a munkanélküliség láztáblája roha­mos esést mutat. Hodža nem kér a bürokratizmusból és romboló nacionalizmusból Semmi sem jellemző annyira egy emberre, mint akár egy bon mot, akár egy ötletes megjegyzés vagy meghatározás. Hodža gyűlöli a bürokratiz­must és halálos ellensége az aktahevertetésnek. Már bemutatkozásakor is megmondta: „Akta az agere szóból származik. Agere annyit jelent, mint tenni, cselekedni, de nem hevertetni." A naciona­lizmusra pedig azt mondta, hogy arról nem beszél­ni kell, hanem tettekkel bizonyítani. Az angolok a legnagyobb hazafiak és sohasem beszélnek a na­cionalizmusról. A csehszlovák munkásság és a szo­ciáldemokraták a kisebbségi sorsban is a nemze­tiségi munka támaszai voltak és sohasem beszél­133

Next

/
Oldalképek
Tartalom