Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Örödik fejezet: A miniszterelnöki székben

nek nacionalizmusról. Az ablakbeverés soha sem volt nacionalizmus és ma sem az. Mert a nacionalizmus mindig építő és sohasem romboló. A kormány lemond, Masaryk elnök nem fogadja el a lemondást A kulisszák mögötti harcok tovább folytak. A politikusok egy-két csoportja semmiképpen sem akart belenyugodni Beneš elnök jelölésébe és magának a miniszterelnöknek a pártjában volt a legnehezebb ellenzék. Hodža becsületesen azt az utat választotta, amelyet a belpolitikai konszolidáció szempontjából egyedül biztosnak és célhozvezetőnek vélt, amiért az elnökjelöltséget maga sem vállalta és az ellenkezés láttára december 11-én felvetette az elnöknél a bizalmi kérdést. A kormány lemondott, Masaryk elnök azonban a legteljesebb mértékben méltányolta a kormányelnök álláspontját és minthogy bizalma a legkevésbé sem rendült meg, a lemondást nem fogadta el. Az ellenzéki csoport Nemec doktor egyetemi tanár, a csehszlovák nemzeti tanács elnökének jelöltsége mellett foglalt állást. Mit jelentett volna Nemec doktor megválasztása? A tanár úr kétségtelenül igen nagy személyi kvalitásai mellett nemcsak külföldön, hanem még a köztársaságban is csupán azok körében volt ismeretes, akikre funkciója kiterjedt. Nevét csak ez a választási kampagne vetette föl és már kezdettől fogva látszott, hogy nem az az egyéniség, akinek megválasztása a köztársaság lakóinak széles rétegében megnyugvást keltett volna. Aggodalom merült föl olyan irányban is, hogy a külföld előtt tel134