Sebestyén József: Hodža Milán útja (Bratislava : Sekey Viktor, 1938)

Első fejezet: Egy nemzet élni akar

kell döntenie. A kérdés nem egyszerű és semmiképpen sem könnyű. A konzervatív többség vezérei, két jóhiszemű és nagyeszű, tisztakezű, tisztalelkű mágnás, Dessewffy Aurél és a zseniális, érzelmileg forradalmár, de megfontoltan konzervatív Széchenyi István. A kilencszáz esztendős mult minden tradíciója ellene szegült a múlttal leszámolást kívánó reformoknak. És a vezérek mögött az osztálytudatosan önző nagybirtokosok sorakoznak. A kép a másik oldalon, a reformerek pártján sem más. Deák Ferenc nemes, önzetlen hazafisága kétségen felül áll. De annyira meggyökeresedett benne a magyar nemesi táblabírói szellem, hogy forradalmi változtatásokra képtelen. Tulajdonképpen nem is ő a vezér, hanem Zemplén megye nagyképességű képviselője, Kossuth Lajos. Nemes ember ő is. A nemesi hagyományok átitatják ezt a páratlan képességű embert, aki ilyen hitvallást tesz a „Pesti Hirlap"-ban írt egyik cikkében: Kossuth a nemesség erényeiről és bűneiről „Én a nemességről ekként gondolkozom: A nemességet közel egy ezredév históriája, közel egy ezredév alkotmányi élete e nemzet lételének talapzatává szentelte fel... a keresztény hittől a vasutakig nem volt egyetlen eszme Európában uralkodásra emelkedő, melytől a magyar nemesség elzárkózott. Hogy Magyarország lett, hogy Magyarország van, az ő műve... Az alkotmányos létet elvenni nem engedte az országtól soha. Igaz, az alkotmányos életet nem a népnek, hanem csak magának kasztszerű előjogul szerezte és tartotta meg. Ez bűn!" 14